Pálfalusi Attila: CIRKÁLÓ (Korai művek 1968-1975)

2018.03.06. - 2018.03.24.

Kiállító művészek: Pálfalusi Attila

A MissionArt Galéria és a Bodó Galéria és Aukciósház közös kiállítása (Helyszín: Budapest, V. ker. Falk Miksa u. 24-26. bejárat a Balaton u. felől) Megnyitó: március 6. 18 óra

Pálfalusi Attila nem az elszigeteltségből indult, nem volt társtalan, amikor festészetének és plasztikai opusának gyökereit elültette. Ott volt az „ipartervesek” között, a második világháború utáni magyar avantgárd törekvések letéteményeseinek egyikeként művei szerepeltek a Dokumentum 69–70 című kiadványban, sőt Klaus Groh korabeli átütő antológiájában, az Aktuelle Kunst in Osteuropa-ban is, amely a nyugati világ felé először adott hírt a progresszív kelet-európai törekvésekről. Szakmai életrajzának központi mozzanata, hogy 1968-as első önálló kiállítását követően – leszámítva egy-két csoportos kiállítást – csak harminc év elteltével, 1998-ban jelentkezett újra a nyilvánosság előtt. Harminc évig dolgozott megszállottként, már-már a vallásosság szintjére emelve a festést, anélkül, hogy különösebb belső indíttatást érzett volna a nyilvános megnyilatkozásra. Harminc év magány, önkéntes száműzetés – regénybe illő történet. (Szombathy Bálint)

Attila Pálfalusi did not start from isolation, he was not lonely when setting the roots of his painting and plastic opus. He belonged to the group called 'industrial designers'; as one of the repositories of the post-war Hungarian avant-garde. His works were included in the publication Dokumentum 69-70, moreover, in Klaus Groh' resounding anthology of the time, Aktuelle Kunst in Osteuropa, the publication to inform the Western world about progressive Eastern European creative endeavours. The central momentum of his professional bioggraphy is the fact that following his first solo exhibition in 1968-apart from some collective exhibitions-only 30 years later, in 1998 did he appear in the public. He worked fanatically for 30 yeras, as if it was a kind of religion, without feeling compelled to show himself publicly. His critical inner mechanism enforced him to repaint the pictures he was not satisfied with. Therefore, under Pálfalusi's pictures that we can see now countless of his works are hidden, which could only be made visible by a restorer. (Bálint Szombathy)

Kapcsolódó kiállítások

Kapcsolódó cikkek:

  • Szombathy Bálint: A színmező-festő
  • Lóska Lajos: Visszafogott gesztusok
  • Kapcsolódó dokumentumok

    Képek

    Ficánkoló II., 1968
    Ficánkoló II., 1968
    olaj, farost, 175x116 cm
    Folyamat, 1969
    Folyamat, 1969
    zománc, vászon, 196x196 cm
    Háló, 1969
    Háló, 1969
    olaj, vászon, 150x200 cm
    Idegvégződés, 1974
    Idegvégződés, 1974
    zománc, furnér, 122x154 cm