Festői témák és motívumok Nagybányán

Ez még nyomdaszagúan friss kötet, melyet most kézbe vehetnek az érdeklődők, nem kíván részletesen belemélyedni a nagybányai művésztelep történetébe. Bevezetőjében éppen csak fölvetíti a festőkolónia életének eseményeit és fél évszázados működését, abból a meggondolásból, hogy azok is eligazodjanak benne, akik kevesebbet tudnak róla, és egyben tudatosodjék bennük, hogy ez a Kárpátok karéjában meghúzódó bányaváros Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb művésztelepének adott otthont.

A könyv tényleges célja egész más. Az tudniillik, hogy topografikusan föltérképezze azokat a helyszíneket, ahol a nagybányai művészet legjelentősebb alkotásai születtek. Teszi ezt három nyelven, románul, magyarul és angolul, hogy az olvasók minden rétegéhez eljusson és a Nagybányára látogató idegenek számára is eligazításul szolgáljon. Feltérképezi tehát a könyv, az egykori város – a kolónia 1896-os megalakulásakor mindössze tízezer lakosú település utcáit, tereit, főterének és belvárosának nevezetesebb házait, malmait, páratlanul szép parkját és nem különben környékének természeti szépségeit, a Kereszthegy, a Virághegy, a Klastromrét, és a távolabbi hegyvidék festői motívumait. Mindezt pedig – a szerzők szándéka szerint – a lehető leggazdagabb, mintegy 250 kép illusztrálja. Szöveg és kép szinkronban áll egymással. Az illető urbánus részletet vagy tájegységet a nagybányai festők fontosabb művei illusztrálják és melléjük dokumentum-felvételek társulnak, egykori fényképek, rajzok, képeslapok. Ezeket a dokumentum-képeket Szücs György kitartó és fáradtságos munkával szerezte be romániai, magyarországi és ausztriai gyűjtők tulajdonából, közülük a fényképészetben is otthonos Véső Gusztáv gyűjteményéből. Itt kell megjegyeznem, hogy e felvételek jelentős része most kerül első ízben nyomtatott formában napvilágra.

Mi indokolja egy ilyen kötet megjelenését? Kétségtelenül az a folyamatos változás, amely a város életében végbement és végbemegy. Hiszen ez a város a kolóniaalapítástól eltelt száz év alatt éppen a tizenötszörösére emelkedett. S még szerencse, hogy a szocialista városrombolás megkímélte Nagybánya történeti városmagját, de maga a városkép így sem maradt egészen változatlan. A külvárosokban már alig követhetők, alig azonosíthatók azok a helyszínek, ahol a nagybányai festészet fontos művei készültek. Hadd mondjak csak egy példát. Előkerültek fényképek az egykori cigány negyedről, a Hatvanról, ahol Mikola András, Nagy Oszkár és mások képei készültek. A felvételeken még szinte puszta térség, legfeljebb néhány kunyhó látható. Ma pedig a koltói út felé tömbház negyed takarja az egész területet.

Ez a könyv, melyet kézbe véve, mintegy útikalauzzal járhatjuk be a nagybányai művészet helyszíneit, nem jöhetett volna létre egy nagylelkű támogató, a nagybányai Blaskó István anyagi és erkölcsi hozzáállása nélkül. Köszönetet mondunk neki és ugyanúgy a gyűjtőknek, intézményeknek is, akik támogatói voltak e könyv megszületésének.

Murádin Jenő megnyitó beszéde, Nagybánya 2014. november 26.

A Murádin Jenő-Szücs György: Genius loci. Festői témák és motívumok Nagybányán című könyv megtekinthető a  budapesti MissionArt Galériában.