Az Új Modern Akrobatika régen és ma

2019.12.07. - 2020.01.31.
A MissionArt Galéria szervezésében, kapcsolódva a Miskolci Galéria Pontos mint az atomóra c. kiállításához

A kiállítás kurátora és a katalógus szerkesztője Balázs Kata, az archív anyagok kutatásában részt vett Suba Boglárka.

Az 1986/87-ben alapított Új Modern Akrobatika állandó, de minden fellépés esetében nem feltétlenül teljes létszámban jelen levő tagságát efZámbó István, feLugossy László, Szirtes János, valamint a zeneszerző-médiaművészSzemző Tibor  – a kortárs klasszikus zene hazai elterjesztésében élenjáró 180-as Csoport alapító tagja – alkotta. A kezdetben Új Modern Trió néven működő csoport munkájában alkalmilag részt vett az Európa Kiadó zenekar dobosaként ismert Magyar Péter és a szentendrei Vajda Lajos Stúdió közösségéhez kötődő Waszlavik Gazember László zenész-performer is, esetenként kiegészülve további művészbarátokkal, alkotótársakkal.

Hasonlóan a korszak képzőművész-zenekaraihoz, az Új Modern Akrobatika tevékenysége megkérdőjelezte a populáris és magas művészet közötti hierarchiát, és a nyolcvanas évek alternatív kultúrájának számos összetevőjét egyesítette. A művészeti ágak határterületeivel való kísérletezésben a zenei/akusztikai kiindulópont mellett a performansz és a performativitás – mint kifejezésmód – alapvetőnek bizonyult. Szirtes tevékenységében a performatív és akusztikai elemek összekapcsolása – mind önálló „műsoraiban”, mind a Hymnus zenekarral[1] közös munkájában – már a nyolcvanas évek első felében meghatározó volt, de szerepet kapott ebben a kortárs klasszikus zenekultúra kísérletezésre nyitott oldala Szemző révén, illetve az új hullámos zene is efZámbón és feLugossyn, a performansz-és hangköltészeti elemeket egyaránt használó „newwave/art punk” Bizottság zenekar[2] egykori alapítóin keresztül. A művészek együttműködése a nyolcvanas évek közepére már hosszú évekre tekintett vissza. Szirtes és feLugossy –párhuzamosan egyéb tevékenységeikkel–a performanszt, kísérleti költészetet és zenét ötvöző Inkaszámtan formációban dolgoztak együtt 1983-ban, Szemző pedig 1976-ban, Lengyelországban lépett fel elsőként a Vajda Lajos Stúdió művészeivel, valamint Szirtes első performanszainak akusztikáját ő tervezte meg.

Az Új Modern Akrobatika tevékenysége a két frontember (feLugossy és Szirtes) különböző – hangkeltő és fizikai – gesztusai, feLugossy költészeti betétei és az akusztikai, zenei „szövetet” létrehozó performerek (efZámbó, Szemző, illetve az alkalmi résztvevők) között létrejött interakcióra, és mindenekelőtt ennek a párbeszédnek az improvizatív jellegére alapult.

A zenekar hivatalosan soha nem bomlott fel – így esetenként ma is fellépnek Új Modern Akrobatika néven –, de a csoport a legintenzívebb hazai és nemzetközi jelenléttel a nyolcvanas évek utolsó három évében és a kilencvenes évek első felében rendelkezett. A számos nemzetközi szereplés mellett a vasfüggönyön túli művészet iránt megélénkülő nyugati figyelemről is tanúskodik 1987-es fellépésük a kasseli documenta 8 performansz-programjában (LaFête Permanente) a Révész L. László–Böröcz András páros mellett. Ez volt az első alkalom, hogy a kortárs művészet rangos bemutatóján nem emigrációban élő, hanem Magyarországról meghívott művészek szerepeltek a hivatalos programban. A kurátor, Elisabeth Jappe a keleti blokk országainak nyolcvanas évekbeli művészetében meghatározónak látta a műfajok közti átjárás jegyében létrejött művészcsoportok, kollektívák működését, párhuzamba állítva őket a rokon kortárs nyugati tendenciákkal, így az eredetileg Szirtesnek szóló meghívás az Új Modern Akrobatika szerepeltetését eredményezte.

„Az Új Modern Akrobatika régen és ma” c. szekció a performanszzenekar történetét dolgozza fel vázlatosan, nyomtatott dokumentumokra, mozgóképes és hangzó anyagokra támaszkodva, illetve egy olyan különleges tárgyat is bemutatva, mint Szemző Tibor Új Modern Akrobatika koncerteken is használt speciális hangszere. EfZámbó, feLugossy, Szirtes 1988-as, Miskolci Galéria-beli szereplésének is emléket állít ez a szekció: láthatóak a harmincegy évvel ezelőtti kiállítás megnyitója után Szemző Tiborral kiegészülve bemutatott performanszról készült felvételek, valamint a kiállítás létrejöttét dokumentáló anyagok is. A tanulmányi jellegű bemutató a gyűjtőmunka aktuális állapotát rögzíti, egy folyamatosan bővülő és alakuló kronológiát is felállítva a csoport hazai és külföldi fellépéseiről.


[1]1984-1987, tagjai: Dr.HorváthPutyi, Járai Alfréd, Szirtes János, Vető János és a „mankók”-nak nevezett segítők.

[2] 1980-1986, tagjai: Bán Mária, Bernáth(Y) Sándor, efZámbó István, feLugossy László, Kukta Erzsébet Kokó, Szulovszky István, ,Wahorn András

Kapcsolódó dokumentumok

Képek

9-10. Új Modern Akrobatika (Új Modern Trió) koncertje, Halk (Csöndes) fény, Műcsarnok, Budapest, 1987. január 17.
9-10. Új Modern Akrobatika (Új Modern Trió) koncertje, Halk (Csöndes) fény, Műcsarnok, Budapest, 1987. január 17.
Fotó: Pácser Attila Szirtes János jóvoltából
11. Na! Conxipan 2. Képzőművész zenekarok koncertje, Egyetemi Színpad, Budapest, 1987. május 3.
11. Na! Conxipan 2. Képzőművész zenekarok koncertje, Egyetemi Színpad, Budapest, 1987. május 3.
Fotó: Galántai György Szépművészeti Múzeum / Artpool Művészetkutató Központ gyűjteményéből
12-13. Dawn, La Fête Permanente, Bistro New York, Kassel, 1987. augusztus.
12-13. Dawn, La Fête Permanente, Bistro New York, Kassel, 1987. augusztus.
A performanszban közreműködtek: Petra Korink, Váradi Anikó és az utolsó fellépésen Gazsi Judit Szirtes János jóvoltából
12-13. Dawn, La Fête Permanente, Bistro New York, Kassel, 1987. augusztus.
12-13. Dawn, La Fête Permanente, Bistro New York, Kassel, 1987. augusztus.
A performanszban közreműködtek: Petra Korink, Váradi Anikó és az utolsó fellépésen Gazsi Judit Szirtes János jóvoltából