A bizakodás kora/The Age of Confidence

2010.10.11. - 2010.11.13.

Kiállító művészek: Pinczehelyi Sándor, Fajó János

Progresszív tendenciák és egyéni utak a magyar művészetben 1970 körül. Október 11-november 14.

A hatvanas évek elején a Képzőművészeti Főiskoláról kikerülő fiatal művészek körében egyre erősebben fogalmazódott meg a korszerű formanyelv keresésének igénye. Két nagy táborba tömörültek az új utakat, megoldásokat kereső fiatal alkotók. Az egyik csoport a természetelvű festészet hagyományait követte, elsősorban a Bernáth Aurél tanítványai közül kerültek ki legjelentősebb képviselői. Ők a szürrealizmus formakincsét próbálták új, aktuális festészeti nyelvezetté formálni, ezért ezt a társaságot szürnaturalistának, mágikus realistáknak is nevezték. Indulásukkor a legjelentősebb impulzusokat Csernus Tibor művészetéből nyerték, aki párizsi útja során Max Ernst képi világát tanulmányozta, majd ebből fejlesztette ki szürnaturalistának nevezett módszerét. A Bernáth tanítványok számára ez az eljárás tanulmányaikkal könnyen követhető volt, és a legtehetségesebb alkotók igazi progresszív festészeti nyelvezetet voltak képesek kialakítani. Elsősorban Lakner László indult el ezen az úton, majd őt követte generációjának több tagja is: Szabó Ákos, Gyémánt László, Kóka Ferenc vagy a következő generációból: Konkoly Gyula és Méhes László. A másik nagy csoportosulás a zuglói körben, Molnár Sándor lakásán találta meg a kísérletezéshez szükséges helyet és feltételeket. Ők az absztrakció képi világát próbálták feltérképezni és saját egyéni útjukat megtalálni. A hatvanas évek kezdetén Bak Imre és Nádler István is a népi formakincshez is visszanyúlt, de hamarosan az egyetemes művészi értékek elérésére törekedett, s olyan művészetet kívánt megteremteni, amely a világ minden táján értéknek számít. Ez az ambíció emelte föl az úgynevezett ″nagy generációt″ igazi művészi magaslatokra, s a MissionArt kiállítása ennek a hagyománynak a még fellelhető értékeiből próbál ízelítőt adni.     Sinkovits Péter

A kiállításon szereplő művek alkotói: Altorjai Sándor, Bak Imre, Baranyay András, Barcsay Jenő, Csernus Tibor, Csáji Attila, Csiky Tibor, Erdély Miklós, Deim Pál, Fajó János, Frey Kriszián, Gruber Béla, Gulyás Gyula, Haraszty István, Hencze Tamás, Illés Árpád, Jovánovics György, Keserü Ilona, Klimó Károly, Kondor Béla, Konkoly Gyula, Lakner László, Lossonczy Tamás, Molnár Sándor, Nádler István, Pálfalusi Attila, Pauer Gyula, Perneczky Géza, Pinczehelyi Sándor, Seres László, Szikora Tamás, Tót Endre, Tóth Menyhért.

A kiállításon minden mű megvásárolható!

In the early 1960s among the young Hungarian artists freshly graduating from the College of Fine Arts there was an even stronger need to pursuit a modern language of forms.

Two large groups were founded in order to discover new ways and solutions. One of them followed the traditions of nature-based painting, its most significant representatives being mainly Aurél Bernáth’s disciples. They tried to shape the treasure of forms of surrealism into some new, current pictorial language; consequently, the members of this group were also called sur-naturalists or magic realists. At their setout they gained the key incentive from Tibor Csernus’ art who had studied Max Ernst’s world of images during his journey in Paris, and then he developed his sur-naturalist method. The Bernáth-disciples had an easy job in following this process, and the most gifted ones were able to develop a real progressive pictorial language.

First of all it was László Lakner to step onto this road, setting an example to several members of his generation such as Ákos Szabó, László Gyémánt, Ferenc Kóka, or some of the next generation, like Gyula Konkoly and László Méhes.

The other group found the place and conditions necessary for experimentation in the Zugló circle, in Sándor Molnár’s apartment. They attempted to chart the imagery of abstraction and made an effort to find their own individual ways.

In the early 1960s Imre Bak and István Nádler also turned back to the values of folkloristic structures, but soon they strained after universal artistic values and aspired after an art considered valuable all over the world.

This ambition rose this so-called great generation to real artistic heights and the exhibition of MissionArt is giving a taste of the remaining values of this tradition.

Péter Sinkovits

The artists of the exhibition: Altorjai Sándor, Bak Imre, Baranyay András, Barcsay Jenő, Csernus Tibor, Csáji Attila, Erdély Miklós, Deim Pál, Fajó János, Frey Kriszián, Gruber Béla, Gulyás Gyula, Haraszty István, Hencze Tamás, Illés Árpád, Jovánovics György, Keserü Ilona, Klimó Károly, Kondor Béla, Konkoly Gyula, Lakner László, Lossonczy Tamás, Molnár Sándor, Nádler István, Pálfalusi Attila, Pauer Gyula, Perneczky Géza, Pinczehelyi Sándor, Seres László, Szikora Tamás, Tót Endre, Tóth Menyhért.

Kapcsolódó cikkek:

  • A bizakodás kora? Kerekasztal beszélgetés a MissionArt Galériában
  • A megtűrtek és a tiltottak a bizakodás korából
  • Képek

    Baranyay András: Mészárszék, 1965
    Baranyay András: Mészárszék, 1965
    Barcsay Jenő: Nyár, 1970
    Barcsay Jenő: Nyár, 1970
    Deim Pál: Ember és ház, 1969
    Deim Pál: Ember és ház, 1969
    Seres László: 14-78, 1978
    Seres László: 14-78, 1978