Pálfalusi Attila: CIRKÁLÓ (Korai művek 1968-1975)

2018. március. 06. - 2018. március. 24.

A MissionArt Galéria és a Bodó Galéria és Aukciósház közös kiállítása (Helyszín: Budapest, V. ker. Falk Miksa u. 24-26. bejárat a Balaton u. felől) Megnyitó: március 6. 18 óra

Pálfalusi Attila nem az elszigeteltségből indult, nem volt társtalan, amikor festészetének és plasztikai opusának gyökereit elültette. Ott volt az „ipartervesek” között, a második világháború utáni magyar avantgárd törekvések letéteményeseinek egyikeként művei szerepeltek a Dokumentum 69–70 című kiadványban, sőt Klaus Groh korabeli átütő antológiájában, az Aktuelle Kunst in Osteuropa-ban is, amely a nyugati világ felé először adott hírt a progresszív kelet-európai törekvésekről. Szakmai életrajzának központi mozzanata, hogy 1968-as első önálló kiállítását követően – leszámítva egy-két csoportos kiállítást – csak harminc év elteltével, 1998-ban jelentkezett újra a nyilvánosság előtt. Harminc évig dolgozott megszállottként, már-már a vallásosság szintjére emelve a festést, anélkül, hogy különösebb belső indíttatást érzett volna a nyilvános megnyilatkozásra. Harminc év magány, önkéntes száműzetés – regénybe illő történet. (Szombathy Bálint)

Attila Pálfalusi did not start from isolation, he was not lonely when setting the roots of his painting and plastic opus. He belonged to the group called ‘industrial designers’; as one of the repositories of the post-war Hungarian avant-garde. His works were included in the publication Dokumentum 69-70, moreover, in Klaus Groh’ resounding anthology of the time, Aktuelle Kunst in Osteuropa, the publication to inform the Western world about progressive Eastern European creative endeavours. The central momentum of his professional bioggraphy is the fact that following his first solo exhibition in 1968-apart from some collective exhibitions-only 30 years later, in 1998 did he appear in the public. He worked fanatically for 30 yeras, as if it was a kind of religion, without feeling compelled to show himself publicly. His critical inner mechanism enforced him to repaint the pictures he was not satisfied with. Therefore, under Pálfalusi’s pictures that we can see now countless of his works are hidden, which could only be made visible by a restorer. (Bálint Szombathy)

Ficánkoló II., 1968
Háló, 1969
Folyamat, 1969
Piros háló, 1969
Színvonal 1969
Kék fehér csíkkal, 1971
Idegvégződés, 1974
Kék Feketével_1974
Cirkáló, 1972
Kereszteződés I., 1969
Kereszteződés II., 1969
Meditáció, 1972
Minimum fekete csíkkal, 1971
Rolló XII., 1971
Rolló II., 1973
Rolló III. a, 1974
Rolló IV. a, 1975
Rolló V., 1972
Rolló VIII., 1974
Rolló VIII. a, 1972
Rolló XIX., 1971
Enteriőr
Enteriőr
Enteriőr
Enteriőr
Enteriőr
Enteriőr
Megnyitó
Megnyitó
Megnyitó
Megnyitó
Megnyitó
Megnyitó
Megnyitó
Megnyitó
Megnyitó
Megnyitó
Megnyitó
Enteriőr
Enteriőr
Enteriőr