Borgó kiállítása Miskolcon a MissionArtban
2012. december. 03. - 2012. december. 28.
„A káosz a teljes zűrzavart, a fejetlenséget, az összevisszaságot jelenti. Ugyanakkor a káosz a világ létrejötté megelőző rendezetlen ősállapot is. Borgó művészetében mindkét értelmezés jelen van, hiszen vizsgálja egyrészt a kaotikus állapotokban rejlő szabályosságokat, másrészt minden képe visszautalás is egyben a világ keletkezés előtti archaikus viszonyokra, amikor még a lát és a nemlét egymástól elválaszthatatlan egységben forrtak össze. Hiszen minden ma látszólag ellentmondásnak tűnő fogalom egykoron, az ősi időkben egy tőről fakadt. Közös gyökérből ágaztak el, s váltak hosszú folyamat révén egymás panandjaivá, ellentéteivé — de egymás nélkül nem értelmezhető, létezni képtelen, szervesen összefüggő párokká. Akár a fény és a sötétség, a kint és a bent, a lent és a fent, az élet és a halál, vagy a káosz és a rend. Borgó művészetében ez az utóbbi — a káosz és a rend — képviseli a közös eredőjű, ellentétesen ható, egymást mégis feltételező és kiegészítő fogalompárt. A káosz és a rend Borgó számára annak a koordináta-rendszernek a két tengelye, amellyel, a matematikai x és y tengelyekhez hasonlóan, minden alakzat, illetve történés helye pontosan meghatározható. Borgó koordináta-rendszerének vízszintes (x) tengelye a káosz, ami a mennyiségi mutató szerepét tölti be, s így minden anyagi, alantas érték, valamint a dinamikus, a periodicitás nélküli jelenségek és a születés előtti állapot mind ennek az egyenesnek a mentén jeleníthetők meg. A rá merőleges tengely (y) a rend és a vele összekapcsolódó minőség mutatója, azaz a transzcendens vonatkozások, valamint a tartalom, a forma, a harmónia és a statikus vagy periodikusan ismétlődő jelenségek, illetve a születés utáni állapot ezen a tengelyen jelölhetők meg.” (Szeifert Judit)
„Úgy néz ki hát, mintha egyféle klasszikus vonzatú, hierarchikus észjárás sejlene fel előttünk. És csakugyan: a művek centrumában minduntalan egy-egy testes, monumentális, már-már bálványszerű motívumról kell tudomást vennünk. Ezek nem ritkán antropomorf, máskor meg tárgyi, természeti képzetűek. Néha derűs, angyali asszociációkat keltenek, máskor meg lélekölő, mechanikus és ördögi sugallatúak. Feltűnik aztán, hogy e központi kiemelt képelemek szomszédságában egyre-másra ott strázsálnak a páros, szimmetrikus kísérő alakzatok. Lehetnek ezek csigolyák, öklelő szarvak, harangok, netán játé kos hajóelemek: nem lehet mindet felsorolni. Borgónak kifogyhatatlan, páratlan fantáziája van. De az a lényeges: ezek a páros, középméretű motívumváltozatok valahogy úgy kísérik a főszereplőket, akár az ókori tragédiákban az igazságosztó kórusok.” (Szuromi Pál)
Borgó Les Fleurs du mal című sorozatának újabb darabjait láthatjuk, immár a 3., e címen megrendezett kiállításon Miskolcon. Megnyitó 2012. december 3-án, hétfőn 17 órakor.
Bővebb információ: 0630 9785908, kishonthy@gmail.com
Életrajza és kiállításai a MissionArt weboldalán:
