Schaár Erzsébet és Vilt Tibor kiállítása

A november 6-án nyíló kiállításunkon, Magyarország talán legismertebb szobrász házaspárja munkáiból látható egy izgalmas válogatás. A kiállításon a művészek családi hagytékából válogattunk olyan alkotásokat, amelyek technikájuk révén egyediek, gipsz, terrakotta, üveg, tükör, fa, plexi anyagú művek, vagy pedig olyanok, főleg bronzok, melyeket még a művészek életében öntöttek. A kiállítás négy évtizedeet ölel fel,  a negyvenes, ötvenes, hatvanas, hetvenes évek műveiből válogat, a realista portrétól (Vilt Tibor: A művész édesanyja, 1949) a konstruktív kisplasztikáig (Tükröződések, 1977 körül). Láthatjuk Schaár Erzsébet törékeny nőalakjait, mint a Fiú és lány,vagy a Bundás nő (1965), vagy az olyan jellegzetes, az ember és az őt körülvevő tér kapcsolatát boncolgató műveket, mint az Ajtóban álló (1969 körül).

„ E voyage autour de ma chambre attitűd – amelynek dokumentuma a kiállítás számos darabja, az ajtó, ablak, szék- és falsaroksorozat – arra utal, hogy Schaár Erzsébet művészete elsősorban alanyi, lírai művészet. A tárgyi világ számára emócióval telített, sohasem a dolgok puszta halmaza, hanem emberre vonatkoztatott, humanizált. A tárgyak asszoiciációs szférafókuszai, jelentésük egyszerre pszihikai és plasztikai. A bármely logikus térszerkezet sosem elvontan geometrikus, nyoma sincs a mérnöki számításnak, az elvont konstruktív értékek hangsúlyának. A székek, az ajtók körvonala finoman rezegtetett, az érzékeny felület még a bronzban is megőrzi a dolgok „epidermiszét”, az idő és használat koptatta anyagnak az emberre vonatkoztatottságát.”  – írja Németh Lajos Schaár Műcsarnokbeli kiállítása kapcsán a Kritika című folyóiratban 1970-ben.

Vilt Tiborról így ír a művész egyik mondográfusa, Kovács Péter: „Vilt Tibor művészete igazi magára találásának pillanatától, a harmincas évek közepétől egészen máig, nem sorolható valamiféle iskolába. Voltak életének pillanatai, alkotott olyan szobrokat, amikor és amelyek újra és újra neveket, irányzatokat, , hasonlítási alkalmakat jelentettek a kritikusok számára. Olyan hasonlításokat, amilyenek  – bebizonyosodott –  soha nem bírtak igazi létjogosultsággal. Vilt szobrait csak vilt szobraival érdemes összevetni, és a világgal, amelyben születtek. Hosszú sorba állítva egy sorsot jelenítenek meg, nem egy ismert emberét, de még csak nem is Vilt Tiborét. Mindnyájunkét, s talán nem túlozunk, ha azt mondjuk: Európáét. Vagy szűkebben, amit jobban ismerünk: Közép-Európáét.”

A megvásárolható művekről a MissionArt Galéria tulajdonosai, (művészettörténész igazságügyi szakértők) és a művészek fia állítják ki az eredetiséget igazoló szakvéleményeket.

Finisszázs: 2012. november 19-én, hétfőn 18 óra. Ez alkalomból bemutatjuk a Terek című 25 perces filmet, melyet az 1974-es kiállítás kapcsán Fitz Péter, Gulyás János és Wilt Pál készített és rendezett.