NON EGO

Seres Lászlót festőként  valószínűleg csak kevesek ismerik. Miskolcon nevelkedett, édesapja Seres János festőművész, a művésztelepen Kondor Béla, Lenkey Zoltán mellett, még szinte gyerekfejjel tanulta a rézkarc és a litográfia technikáját. A mellettük eltöltött évek hosszú beszélgetései és a konkrét tapasztalatok révén a művészethez nem kívülről közelít, benne él. Tizennyolc évesen már autonóm műveket készít, kimaradnak a pályakezdés bizonytalan próbálkozásai. Ha első művei még a felnőtt társak hatását mutatják is, szinte rögtön vált és megtalálja saját útját. Ösztönösen rajzolja első, szerkezetes tájait, melyek hamarosan önálló formarendszerekké alakulnak, majd még tovább, gesztusokká, jelekké redukálódnak. Akkor még maga sem tudja, de művészete belesimul abba a lírai absztrakt vonulatba, amely többek között Hortobágyi, Veszelszky nevével jellemezhető. Innen már csak egy lépés az absztrakt expresszionizmus, melynek legjobbjait élőben látja, hatását érzi, amikor 1968-69-ben, a legszebb években, New Yorkban él. Hazatérve megfesti életműve első felét, amely 1978-ban zárul, ezután majd harminc évig nem fest és nem rajzol saját képet, főleg középkori templomok falképeinek restaurátori munkálatait vezeti.